2010. március 20., szombat

Voltál már úgy, hogy úgy, mint az éjszakai égbolton váratlanul végigfutó csillag, az életed égboltján is végigszaladt egy rég elfelejtett érzés? Csak egy pillanat az egész, az érzés kiváltójára nem is emlékezel, talán, ha lelki szemeiddel látsz közben egy ismeretlen, de valahonnan mégis oly ismerős utcasarkot, mintha ott történt volna valami, mintha ott érezted volna először ezt az érzést, de mégis, minden oly idegen, csak az érzés az, ami ismerős, amiről biztosan tudod, hogy visszatérő. Ha gyors vagy, ha elkapod a pillanatot, akkor az érzésből rájöhetsz arra is, mi volt az okozója. De, csak míg az érzés ott van nálad. Abban a pillanatban. Később már hiába keresed. Nem eget rengető dolgok ezek, hisz azokat az ember nem felejti, talán egy kézfogás, talán egy rezdülés a kézfogás közben, talán csak egy bizonytalan mosoly, talán csak két szempár találkozása. Amire tulajdonképpen azt lehet mondani, nem fontos, felejthető, de valahol az érzés mégis megül benned, és időnként, mint bozótból a madár felrebben.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések: