2010. március 7., vasárnap

…tudod, Kincsem, embernek lenni nem abból áll, hogy állítólagos bűntelenséggel büszkélkedünk, mert a fennhéjázó ember követi el azon sebző vétkeket, amiket észre sem vesz…tudod a bűn túl misztikus fogalom, van, aki botlását bűnnek tekinti, ha érzi, megsebzett mást is, még egyesek akkor sem tartják cselekedeteiket elítélendőnek, vagy szégyenletesnek, amikor számtalan szív és lélek csörömpölő üvegzaja verődik vissza a fájó érzelmek faláról, figyelmét nem vonzzák a vöröslő csíkok, melyeket a szilánkok sérelmező éle metsz olyan életeken, amelyek összeolvadtak egykoron az övével. Nem, Kedvesem, nincsenek tökéletes emberek, és nincs is szükség rájuk, nem emberi vonás a tökéletesség, lényünk és sokszínűségünk kósza eltévelyedéseinkből megszülető vonásunk nem szükségszerű pengéje óvatlanságunknak, csak tudni kell, ha utolsó pillanatban is, megállni a láthatatlan határnál, amely elválaszt biztos helytelent és bizonytalan „talánt”…a talánban mindig felsejlik, tán jól, tán rosszul cselekszünk, és örökkön nyughatatlan lelkünk, a mindig vigyázó, békíthetetlen lelkünk, amely annyiszor elcsábít minket a járatlan útra, meggyőző igazát hangoztatva vezérként élünkre áll, és zászlaja alatt követünk el néha olyan hibát, amely épp olyan mint a korábbiak, visszafordíthatatlan…szerintem embernek lenni bátorság, egyenes gerinccel, kihúzott vállakkal, reszkető bűnbánó szívvel, félig holttá vált lélekkel igazat szólni, bűnt bánni…ettől emberré válsz, s ez a bátor tett nem tűri meg a megalázkodást, szólt, fejet hajtott, de nem érdemel örök szidást, mert embernek lenni a megbocsátásból is áll, s a felismerésből, hogy egy másik lény „botlásművében” nekünk is íródott egy fejezet, és magunk előtt sem észrevehetően segédkeztünk a sajnálatos rossz döntésben…ember csak úgy lehetsz, ha bűnöd elől nem menekülsz, hanem magad kutatod fel, ha benőtte volna az idő, mert sosem késő igaz emberként viselkedni, a megbocsátásra esélyt adni…de ugyanígy a megbánásnak is utat kell nyitni, s a meggyötört, esdeklő szívet meleg öleléssel nyugtatni, s ez történik, mióta kerek a világ, s mikoron az Ember az Embert szereti…

Moha

Nincsenek megjegyzések: