2010. március 7., vasárnap

Emlékszel? Azt mondtad, az idő minden sebet begyógyít, én nem hittem Neked, pedig gyógyít, tényleg begyógyítja a régi sebeket, csak azt nem mondtad, hogy az idő magában új sebeket hordoz, sebek jönnek, sebek gyógyulnak, miközben a szeretet építkezik, mint a fa, olyan a szeretet, önmagát, önmagából építi fel, száraz levelei elhullnak, s belőlük idővel, csodás termőföldje lesz szülőjének, a fának, a szerelem is önmagát építi, az idő múlásával nem csökken, az idő múlásával megerősödik, sebezhetetlenné válik, ha vele röppen az ember pillanatból a pillanatba, miközben vastag falat épít magának, magából, minden szeretetben töltött pillanat egy újabb tégla a szeretet falán, ami nem bezár, ami átölel, tűz, ami önmagát táplálja, tűz, ami melegít, tűz, ami nem hűl ki, tűz, ami nem rombol, tűz, ami hegyeket mozdít.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések: