2010. március 27., szombat

Mondd milyen az?

Mondd, kire gondolsz, ha betakargat este,

az éji félhomály ezüstszínű leple? Mondd,

milyen az, ha kihűlt ágyad magány öleli,

s könnyeid a szív tükrét homállyal belepi?

Mondd, miért van, hogy az érzést a józan ész

más irányba viszi, s a kiszabadult vágyat,

egy erős tartópillér- csak frázisnak hiszi?

Mondd, mikor ajkadra simul az elnémuló csend,

s a kétség éjfekete árnya szótlanságba rejt,

akkor hová illan az égbeemelő, csodás pillanat,

melynek varázsától a megdobbanó szív húrja

egyszer elszakad?


Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések: