2010. március 7., vasárnap

Meddig?

Meddig gyúlsz még lángra fázós reggeleken,

meddig vágyod azt, ki régen mást ígért,

meddig hiszel még az igaz szerelemben

így is, hogy a lábam más utakra tért?


Meddig fizeted még büszkén, emelt fővel

az uzsora-árát boldog perceinknek,

meddig érsz még be a hűvös-eszű gőggel

és bújtatod reményben emlékeinket?


Meddig halok meg az alkonyati csönddel

és születek újjá szemed tükrében,

meddig tűröd némán, hogy szégyen pírja önt el

és meddig hiszel így is a mindörökkében?


14 megjegyzés:

shadow írta...

Kedves Liliom, Ön által megismertem azt a hihetetlen érzést, hogy a szavak miként képesek egészen szívünk-lelkünk legszűkebb réseibe is bekúszni és körbefonni minket, egyre szorosabban, hogy már lélegzetet sem tudunk venni. E verse egészen megérintett, többek közt a kitartás, ami tükröződik belőle és a kéz, amely egy másiké iránt nyúlni látszik, ha lecsukom a szemem. Ismét köszönöm az élményt, amit átéltem rímes csodái nyomán. Nyugalmas vasárnapot kívánok szeretettel.

Vörös liliom írta...

Olykor örömről, szívbe fúlt vágyról, néha pedig a kettéroppant életről írok, de minden egyes szavam, életem mozaikköve - világos és sötét, színes vagy kopott, arany vagy ébenfekete…Láthatod, Kedves Shadow, életem nem más, mint számtalan érzés gyűjteménye. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmed, mindig örömmel látom kedves szavaid verseim alatt. :)

Pihentető estét kívánok szeretettel: Daniela

greier írta...

Ha minden remény füstbe szállt bennem és elfagyott minden gondolatom, ide jövök melegedni hideg télben, enyhe tavaszon, vagy a napsugár nyári ölelésében...köszönöm!

Vörös liliom írta...

Talán azért leled örömödet ezekben az írásokban, mert szerényen tündökölnek…azt hiszen ettől ilyen emberi itt minden alkotás, Kedves Greier! :)

Ágnes írta...

Csodálatos verseket találok itt mindig! Ez is egy ilyen kis csoda!Köszönöm!

Vörös liliom írta...

Szeretettel üdvözöllek olvasóim között, Kedves Ágnes! Köszönöm, hogy ismerkedsz a verseimmel, mindig szívesen látlak! :)

nikol írta...

Mélyen meghatott, ebben minden benne van, amit az ember olykor nem tud csak úgy elmondani, vagy megkérdezni. Gratulálok szívből hozzá, Kedves Vörös liliom!

Málna írta...

Meddig még?

Örök kérdés és talán tudjuk is a választ...de fáj még kimondani.
Csodálatos verseid vannak...
Örömmel olvasom...Málna

Vörös liliom írta...

Örülök, hogy nem csupán olvastad de érezted is ezt a verset, Kedves Nikol. Köszönöm, hogy nálam jártál, s itt hagytad kedves szavaidat... felcsipegettem. :)

Vörös liliom írta...

Köszönöm, hogy elmerengtél soraimon, és hogy találtál benne olyan érzéseket is, melyeket szíveddel olvastál, Kedves Málna. Hát igen, olykor elmúlt idők sírnak fel az emberben…

Szoktalak olvasni, gyönyörű verseid mélyen belém ivódnak ...

astro írta...

Hát igen, pont ilyen jut eszembe, ha egy igényes irodalmi blogra gondolok, nagyon tetszik, gratulálok, mind a tartalma mind a külleme kiemelkedő és különleges.

Vörös liliom írta...

Nagyon kedves, hogy itt voltál, és hogy elmondtad, köszönöm, Kedves Astro! :)

Szeretettel üdvözöllek: Daniela

Névtelen írta...

Mindaddig, míg egymás szemében látjuk a fényt és egymás karjában leljük a holnap örömét,
nem lesz kételkedés abban, hogy az érzés megőrzi, időtlen örökét.
Drága Daniela!
Verseid harmatcsepp a sivatagban és szelíd szél a forró napsütésben.
Igaz szeretettel ölellek.Magdi

Vörös liliom írta...

Ezt a versemet, lélektől-lélekig szántam, hogy mennyire talált el odáig? Majd kiderül!
Jöttödnek nagyon örültem, Drága Magdika, köszönöm, a szépséges szavaidat! :)

Végtelen szeretettel ölellek: Daniela