2010. március 27., szombat

Ma sírtam…

Ma sírtam…s fellobbant a perc,

égett, akár a lánghalál,

és éreztem, ahogyan átölelsz,

lebegted jövőnk fátyolát

két térdre hullva mondod, hogy szeretsz

hogy nagyon szeretsz…


Ma sírtam…hol van az a boldog,

a pillanat, mely mámor ködbe fúlt

hol van, ki száját igazítja csókhoz,

és hol van az a csodás múlt,

és hol vagy Te, ki vágyam ontod

vad vágyam ontod…


Ma sírtam…hiún, egyedül,

hallgattam szívem panaszos szavát,

és éreztem, hogy teljesen kihűl

az egykor forró, sejtelmes varázs,

könny-tenger árjába merül

teljesen elmerül…


Ma sírtam…Érted, magamért

s bár jól tudom már,

hogy kár…kár a könnyekért,

mert amint véget ért a rideg február

egykori szerelmünk is véget ért,

szomorú véget ért...


11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Drága Daniela... mit is mondjak, midőn könnyeim fátyolán át újra és újra olvasom eme szívbe markoló, saját emlékeimet is felidéző, édesen fájó soraidat... egyszerűen csodálatos, és sohasem vagyok képes betelni vele. Köszönöm lelked gyémántjainak kimeríthetetlen tárházát !
Őszinte szeretettel ölellek: -aK-

shadow írta...

Kedves Liliom, ezen ma én is sírtam, de visszaolvastam korábbi csodáidat, kérlek fogadd szavaim szeretettel, remélem, nem bántalak meg vele, és nem veszed tolakodásnak. Olykor a szerelem egy erdei út, haladunk rajta magabiztosan, minden nap egy kanyar, amiben új csoda van, aztán eltűnik az út, megrémülünk, összezavarodunk, feladjuk, majd egy kis kitartással, és odafigyeléssel meglátjuk ugyanannak az útnak folytatását, csak éppen valami eltakarta, rálógott egy váratlan "akadály", de miután megláttuk a folytatást fellélegzünk és mosolyogva tudunk tovább haladni rajta. Tudom, tapasztaltam, és örülök, hogy kerestem az utam folytatását. Bocsáss meg a tudálékosságért, csak szerettem volna elmesélni a történetem, hátha segítségedre lehet. A vers megható és érzelemmel teli. Békés hétvégét kívánok szeretettel.

Vörös liliom írta...

Köszönöm, hogy újra itt voltál, Drága Barátom…tudod, idővel az ember megtanulja, hogy semmi sem ismételhető.

Ölellek igaz szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Olyan jól esik mindig, amikor meglátom, hogy itt jártál nálam, Kedves Shadow… Tudod, ki szeretni tud, az ugyan olyan intenzitással szenved, amikor sorsa keserű kortyait nyeli, és mint látod, mindig beleteszem lelkem az írásaimba… azt hiszem, én nem is tudnék másképp írni… néha elgondolkodom, vajon miért élek így… bezártan, mégis kiterített lélekkel… Ellentmondás, mégis így vagyok egész. Hálás szívvel köszönöm cseppet sem tolakodó szavaidat! : )

Csodás napokat kívánva üdvözöllek szeretettel: Daniela

Amarilla írta...

Virágzó májusnak hisszük a megtalált szerelmet.
Örök nyári csodának, melynek sosem lehet vége.
Éveink nyomorából elsuttogott éjjeli románcnak,
Melyre ezüstszínt álmodik a hanyatló hold fénye.

Aztán sötét égi felhők jönnek viharral és széllel,
Jégesőt hullatnak a lélekből kisarjadt érzésre,
S hiába futunk a szilánkként zúduló cseppek elől,
Örök sebet ejt szívünkben a fájdalom emléke.

Drága Daniela!
A szerelem az emberi szív érzékeny csodája, de egyúttal a legkínzóbb fájdalmat is magában hordja magában. Gyönyörű versedhez szívből gratulálok!
Szeretettel ölellek.Magdi

Vörös liliom írta...

Nagy öröm, amikor a nevedet látom a bejegyzések között, Drága Magdika! Gyönyörű rímekbe faragott, igaz soraidat pedig külön köszönöm!:)

Ölellek határtalan szeretettel: Daniela

hifimiki írta...

Ma sírtam
Danielának azonos c. versének folytatása

Ma sírtam az elveszett időért
hűségem tiszta fényéért
mely nem hagyott Téged veszni
s így tudtál jéghidegen elmenni
Szélbe szórtad e szerelmet
s a porfelhő elvisz örökre

Nem látsz már többé
könnyeim nem folynak örökké
Hitem a szerelemben
nem loptad el
Újjáéled egy új szerelemben
s tán jön majd ki nem hagy el

hifimiki

hifimiki írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
hifimiki írta...

Kedves Daniela!
Megjegyzést írtam a Ma sírtam... c. versedhez.Légyszíves nézd meg!
szeretettel Miki

hifimiki írta...

Ma sírtam
Danielának azonos c. versének folytatása

Ma sírtam az elveszett időért
hűségem tiszta fényéért
mely nem hagyott Téged veszni
s így tudtál jéghidegen elmenni
Szélbe szórtad e szerelmet
s a porfelhő elvisz örökre

Nem látsz már többé
könnyeim nem folynak örökké
Hitem a szerelemben
nem loptad el
Újjáéled egy új szerelemben
s tán jön majd ki nem hagy el

hifimiki

2010.06.27. 20:24

Vörös liliom írta...

Kedves Miki, köszönöm, hogy ilyen gyönyörűen folytattad szívem rejtekének legmélyéről jövő "sóhajtásomat”. Nagyszerű érzés látni, hogy figyelemmel kíséred alkotásaimat. Köszönöm! :)

Szeretettel: Daniela