2010. március 14., vasárnap

Levél

Szünetszakadatlan

csak neked írnék -

mindent ami eszembe ötlik

s hallgatnád a szavam,

mint otthon ha beszélek.

Míg írom a levelet

teveled beszélek,

s te itt ülsz előttem...

Megfoghatlak ha akarlak -

s akarlak.

Tegnap délután lefeküdtem,

s ott voltál mellettem az ágyon,

arcod arcomat simította.

Aztán hirtelen vége szakadt,

magamra maradtam.

Azóta úgy járok-kelek,

fekszem, ülök

állok:

anyaszült egyedül.

Fejem üres,

lelkem üres

csontom üres,

gyomrom üres,

várom: az ég

tüzes gerendája talán

fejemre ledől.

Tépem a naptár leveleit,

de naponta

csak

egyszer.

Ha lefekszel:

hiányomat ölelheted az ágyon.

Majd ha hazamegyek?

Nem tudom.

Elhessegetem a rímet, mert már

az se igaz:

vágyom.


Nélküled kiégett lámpa életem.


Képes Géza

Nincsenek megjegyzések: