2010. március 27., szombat

Ha szeretsz

Ha szeretsz, én szeretem magamat.

Csillagként hadd forogjak előtted,

a csillagot ne szakítsd le,

elvérzik iszonyú sebétől az ég.

Ne állíts a szemed elé, hogy nézzem

könny-kaparta, duzzadt arcomat.

Kigyulladnak újra a gyerekkori

lámpák, fény-ostorukkal az alvó

hátán végigszántanak.

Ha felnőtt vagyok, hadd szökjek

előled, letakarom a fürkésző

tükröt, ne lásson. Ha visszajövök mégis,

ha nyirkos kezemmel arcomat eltakarva,

ne kelljen a küszöbön kuporogva várnom,

hogy fölém magasodj és bekötözz,

s ha eleget vártam, ha gyűlölve

magamat eléggé, szánalmad elnyerem,

hogy öledbe engedj és eltaszítsalak.


Takács Zsuzsa

Nincsenek megjegyzések: