2010. március 7., vasárnap

Elidegenedés

Úgy élünk mint két társbérlő

a hétköznapi létezésben

egymásnak tartozunk

de nem egymáshoz

a világot külön-külön

érezzük tapasztaljuk

hogy mennyire kegyetlen

esténként mondogatjuk

személyes csöndünkbe

burkolózva vészeljük

át a hosszú éjszakát

paplanunk még közös

de testünk nem ér össze

sem nyáron sem télen

sem tavasszal sem ősszel

a nappalok szakadéka

fölött egyensúlyozunk

mint bizonytalan artisták

szorongunk és félünk

tágas magányt bérlünk.


Cseh Katalin


Nincsenek megjegyzések: