2010. március 14., vasárnap

Egyszerű szonett

Most ne beszélj, csak csendben, némán nézz rám!

Fürödni akarok szép szemeidben.


Nem szólok én sem, s míg csókért ég a szám,

szememből olvass, tiszta tükröd lettem.


Most ne mozdulj, állítsuk meg az időt,

hagyd a tüzet áramolni a vérben,

olvassza egybe a múltat a jövőt,

sem ettől, sem attól ne kelljen félnem!


Rád vártam, tudom, amióta élek,

kerestelek már ezer árnyalakban,

szavak nélkül is minden titkom érted,

s én meglelem magam minden szavadban.


Részed vagyok, és Te részemmé lettél,

a perctől, hogy kimondtad, megszerettél.


Vázsonyi Judit

Nincsenek megjegyzések: