2010. március 27., szombat

Búcsú

Ne szánakozz rajtam, ha keserű is

távozásod - mily szép az emlék,

mit bennem felejtesz

s a fájdalom, mivel visszagondolok reád

mosolyként bólogat szikkadt ajkamon.


S látlak majd, ahogy mellém ülsz

s úgy csüngnek lábaid alá,

mintha patakban fürösztenéd őket

s úgy nyúlsz az oktalan cigaretta után,

mintha gyümölcsöt tépnél lehajló ágról.


Lám, el se mégy te, csak énekké válsz:

lombosodó ének árnyában fekszem én -

s ajkaim közt, mint csiklandó virágszál

örökös nyilára kifakad neved.


Zelk Zoltán

3 megjegyzés:

Málna írta...

Gyönyörű verseket 'hoztál'...de ma megsirattál Daniella...

Vörös liliom írta...

...ma én is sírtam, Kedves Erika! : (

Málna írta...

Igen kedves...érzem a versekben!
Sírj...és írj..