2010. március 27., szombat

Áldjon meg az Isten…


Áldjon meg az Isten, hogyha nem szeretsz is,

Hogyha már az enyém soha nem lehetsz is.

Minden szál virágért,

Amit nekem adtál, ezer annyit adjon.

Lábaid nyomán is gyöngyvirág fakadjon!


Áldja meg, áldja meg a hajad minden szálát,

Mást szerető szíved, minden dobbanását;

Tegyen oly boldoggá

Amilyen én voltam, -egy-egy pillanatban,

Mikor a kezedet néha megfoghattam!


Az örök bíró is majd a másvilágon,

Teneked még az is, ott is megbocsásson…

Büntetésre valót

A jó Isten úgyis mit találna már ott:

-Hogyha az én szívem egyszer megbocsátott?


Szabolcska Mihály

Nincsenek megjegyzések: