2010. február 21., vasárnap

Vers varázsa vasárnap


Meleg kályha, régi karosszék mélye,

vasárnap délután. Verset mondok magamban,

szürcsölvén zengő ízét színes szavaknak

s az édes mérget lassan szívemre szívom.

Jaj, Kedves, újra élsz s én megint menekülőben!

Mikor alszom, eszem, vagy beszélgetek vidáman,

azt hiszem, szabad vagyok s magamé már egészen:

Te jössz és szívemre ejted parancsoló kezed

s én látod újra, újra, jaj, újra rab leszek.

Még áltatom magam kissé, hogy tán a vers volt,

(hogy csak szó, mi zsong, s ami megint megejtett,

hogy semmi sem volt köztünk, már arcom is felejted)

de mosolyos nyugalmam elvitted, Kedves, újra.


B. Radó Lili

Nincsenek megjegyzések: