2010. február 21., vasárnap

Útnak indul


Még leszállok a mélybe,

bányák zárt kapuin rozsdás zárat nyitva,

vízbe nem hullt

derengő szavakért,

még mondanám, s tavaszt is

rajzolnék

fehér hópihékre.


Csak hallhatnád, s érne el hozzád

minden

fényből fonott csokrom,

szívdobbanásom régi üzenete.


Hogy ma is

érinthetne úgy az a forró nyár,

amelyiknek

már

szárnya suhant, s elment.


Melyben fogtad kezem

mint imához a kulcsot.


Én még

állnék most is ott.


De az idő múl, a csillagok járnak,

a patak szalad,

s a hegy is útnak indul.


Nagy Csaba

Nincsenek megjegyzések: