2010. február 28., vasárnap

Szomjas vagyok

Kívántam a tavaszt.

Hittem, hogy a fény szélén

felejtetett lázam

enyhül ha múlik a sötét,

számon időző szemed oltja szomjam


Aztán érkezett az új hír

másé vagy

a tartalom a régi

önkéntes rabságban

gyűrt varázs – lebegni


álom szélén,

ébren vigyázni halk sóhajt

meggondolatlan kérés

ahogy elnagyolt randevúban

kavarog a tejszínhabos kávé…


ócska kellékek megbeszélt szerelemhez

kiterített kártyák fölött

fájdalomhoz görnyedt

testem jósol jövőt

neked…


Akartalak.

Önzőn, hitetlenül

csak magamnak

és nem vettem észre, hogy belül

ajkadnak

szó ellen szitok feszül


és a felelőtlen játékok!

A hiába írt fejben maradt levelek

minden felejtésre pazarolt

elharapott csendesítő perc

mögött elhagyott énem kuporog…


pedig igazán csak szomjas vagyok.


Brada Ági


Nincsenek megjegyzések: