2010. február 13., szombat

Szeretlek

Szeretlek

- csak így egyszerűen...

Oly természetes szerelemmel,

ahogy a hóvirág szirmait

kacéran bontogatja a februári nap,

s a telet elzavarja a tavasz.

Ki kényszeríthetné a sejteket arra,

hogy ne osztódjanak,

s többé ne érezzem érintésed

nyomán a dallamot, melyet

bennem játszanak?

Elmondhatnám, ha volnának szavak,

hogy ölelő két karodban

olyan a csend, hogy

csak a gondolataink suttognak.

Kiálthatnám, hogy mindenki hallja meg,

milyen az, mikor röpít egy érzés,

mint tollpihét elragadó fergeteg,

milyen az, mikor melletted ébredek,

s végtelen kékség tölti be a lelkem...

Két szemem íriszedben fürdik,

s veled zuhan a csillogó mélybe.

Szeretlek

- csak így egyszerűen....


Lőrinczi L. Anna

Nincsenek megjegyzések: