2010. február 21., vasárnap

Tudod, úgy kellene szeretni a világot, ahogyan szeretlek én Téged, mintha egy csodás gyümölcsöskert lenne, szebbnél szebb gyümölcsfákkal tele, ami örömöt, boldogságot ad a szemnek a szívnek, az érzékeknek, de ahol időnként megjelenik a gonosz, kitudja miért, talán a kertész hibája, talán egy pillanatra nem figyelt, levette róla a szemét, vagy rossz volt a szer, amit alkalmazott, felüti a fejét valamilyen járvány, valamilyen alantas betegség, az egészségesek mellett a kertben beteg fák is lesznek, de azokat a kertész, aki oly sok örömet kapott tőlük, a fáktól, akiket szeretett, nem gyűlöli, csak a betegséget, a fák baja neki épp úgy fáj, vállára veszi a fájdalom felét, a sokszor kilátástalannak tűnő harcot, próbálja megmenteni a beteg, és a még egészséges részeket, nehogy nagyobb legyen a kár, a betegeket kényezteti, ápolgatja, minden szeretetét odacsoportosítja, az egészet szereti, de most a rész beteg, mint egy jó anya, mindent megtesz a gyógyulásáért, mert ha nem azt teszi, az egészet, ami gyönyörű, elveszítheti, tudja, rá bízták, felelőse a csodás kertnek, talán úgy kellene a világot szeretni , ahogy a kertész a gyümölcsfáit, vagy ahogyan én Téged szeretlek, együtt az egészet.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések: