2010. február 21., vasárnap

…tudod, Kedves, olyan biztos vagyok benned, mint eddig soha másban. Ha fogom a kezed, minden pislákoló kétség elalszik bennem hirtelen. Tudom, hogy a ki sem mondott szavamat is érted, és a még meg sem fogalmazott vágyaimat is teljesíted, csak kérnem kell…Ha egyszer szorongva néznék ki a hajnali ködbe, és látnád komor, reszkető tekintetemben a ki sem mondott kérésem, kérlelnél, könyörögnél, adjak hangot szívem óhajának…Ha netán arra vágynék, hogy hegyek gyűrűi koszorúzzák otthonomat, útnak indulnál, szoknyaként vennéd magadra a poklot, hogy mihamarabb teljesítsd a vágyam. Visszatérnél, szegett szárnyként hullna vissza két karod, görnyedő ujjaid között vérszínű sebek szakadnának ketté, s hiába ülne arcodon az elvetélt kín, lüktető lelkem akkor is tudná, hogy Te megpróbáltad, mindent megtettél, hogy óhajomat teljesítsd, még akkor is, ha már a legelején tudtad, túl gyönge leszel hozzá…


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jó befészkelni magunkat
egy puha meleg tenyérbe.
Jó érezni, mikor az ujjak
rezdülése szeretetet ad.
Nincs annál szebb dolog,
ha annak szemében látjuk
a vágytól fel-fellobbanó,
érzéki pillantásokat,
akinek hűséggel telt szíve
őrzi a boldogságunkat.

Drága Daniela!
Nálad mindig megnyugvást és
szeretetet érzek. Szépséges verseid mindig örömmel olvasom.
Ölellek igaz szeretettel.Magdi

Vörös liliom írta...

Bolyongás a létünk ebben a világban, Drága Magdi, de a lélek kapuja néha mindannyiunk előtt megnyílik egy-egy pillanatra…

Mindig örülök jöttödnek! :)

Igaz szeretettel ölellek: Daniela