2010. február 28., vasárnap

Ne hagyd

Ébredj kedvesem

a hajnal már széttáncolta álmaink

a sápadt sivatagi szél megérintette arcodat....


Ébredj kedvesem

letörlöm szemedről a holdfény utolsó cseppjeit

mely elűzte az esőverte, ázott vágyakat


Ébredj kedvesem

cseréljük ki ajándékainkat

és hagyd, hogy szeresselek még utoljára


( talpam a Holdfény úton....)


Oszd meg a takaród

több vagyok, látod, mint hús

amikor engeded testemből az aranyat


( a felszínen lebegsz....)


Nézz rám

arcomat szürkére festette a hideg hajnali fény

és a „sohasem hazaérni” kínja lebeg az ajtó felett


Nézz rám

szememből hiányoznak a katarzis színei

már nem merem érezni a lényeget


Nézz rám

ne hagyd, hogy gyűlöljem magam

amiért nem tudok azzá lenni, akire vársz....


( már nem tudok ennél jobb lenni....)


Wéber Ferenc

Nincsenek megjegyzések: