2010. február 6., szombat

Miattad....

Miattad vésem rímekben a lelkem

álmainknak tüzes, dicső igazát,

miattad csupán addig él a versem,

míg magába rejti álmunk mivoltát.


Miattad lengetem vágyam zászlaját,

és büszkén tűzöm ki Várad tornyain,

miattad zengik lázuk muzsikáját

szerelmes, fénylő ünnepnapjaim.


Miattad érzem orgonás szavakban

éltető hevünk, s örömünk nyomát,

miattad, folyton bőrödhöz tapadva

vágyaidban rejtem szívem otthonát.


Miattad lettem igaz bizonyosság

az élet vad, érdes, meddő szikláin

miattad sorsom tág mélységein át

hozzád bilincseltek égi bíráim.


13 megjegyzés:

shadow írta...

Drága Liliom, nincs szó a szerelemről, ami édesebben szólna, mint ezek a vallomások, a Párod biztosan az egyetlen égi ajándéknak tart, hiszen ilyen szavakat kapni megismételhetetlen ajándék, és Te mégis újra tudod alkotni őket.
Összebújós napot kívánva, ha szabad :)szeretettel

greier írta...

Kedves Daniela, a versed ismét tökéletesen szíven talált...szükségem van erre az érzésre és a tudatra!
Ölellek.

Vörös liliom írta...

Igazából minden versemben a hajnal bíborát, az erdők zöldjét, a tengerek kékjét,
a sivatag pálmaligeteit kívánom festeni, de mindig idelyukadok…lábai elé helyezem anyaszült meztelen vallomásaimat, és titokban remélem, hogy a szeme könnybe lábad az örömtől…
Örülök az itt hagyott szavaidnak, Kedves Shadow! :)

Szeretettel üdvözöllek: Daniela

Vörös liliom írta...

Akkor engedd, hogy szívedhez simuljon ez a vers, Kedves Greier…mert amikor egyetlen túlfeszített húron pendül az élet, már csak a szavak erejében bízhatunk…

Viszont ölellek…

... írta...

"az első pillanat hevével"

Katalin írta...

Most hívták fel figyelmemet blogodra.
Isteni szerelmes lélekkel vagy megáldva, talán a lét értelmének tüzét találtad meg és birtoklod! Csak irigyelni tudom szerelmed, kiben kiolthatod vágyaid.
Csodállak:)

Névtelen írta...

Vannak versek amikre versek válaszolnak.
vannak versek amikre halk
sóhajok...
S vannak versek mikre nincs
felelet soha
Mert felelni rá szavakkal
nem tudok...

Vörös liliom írta...

"az első pillanat hevével"

...hatalmas erőt hordoznak ezek a szavak, és még hatalmasabb felelősséget, bár ezt biztosan tudod Te is…

Vörös liliom írta...

A szerelmet lehet élni és megélni, Kedves Katalin, és azt hiszem, csak rajtunk múlik, miként tesszük ezt meg. Köszönöm, hogy ilyen kedves szavakat hagytál a versem alatt, megható ez a szeretet, amivel körülveszel.

Szeretettel üdvözöllek: Daniela

Vörös liliom írta...

Olykor magunkra öltjük mások szóruháit, hogy ekképpen tartsuk melegben saját lelkünket. Nem hiába, a szó táplálék, éltető erő, ám ugyanakkor lehet pusztító méreg, átok is. Mert a szónak nem csak szépsége, de hatalma is van…

... írta...

...tudom, éppen azért is írtam, mert tisztában vagyok a hatalmával, és örökkön magamban hordom, már életem végéig ezt a sort, mert ez adott értelmet az életemnek.
Szép napot kívánok Neked!

Névtelen írta...

Jó lebegni az álom meseszárnyain,
És ábrándozni azzal, akit szeretünk.
Jó érezni, milyen szívünk dobbanása,
Mikor együtt sírunk és együtt nevetünk.

Jó kézen fogva nézni a csillagos éjeket.
Gyönyörködni a holdfény árnyékában.
Néha meg-megállni, egy forró ölelésre,
Csak úgy némán az esti félhomályban.

Oly szép együtt nézni a kelő nap fényét,
Vagy az alkony pírját a fellegek felett,
És közben azt érezni, bár mostoha az élet,
De mennyivel szebb, ha valaki szeret.

Gyönyörű a versed, drága Daniela.
Sok boldogságot kívánok
mindig szeretettel rád gondolva. Magdi

Vörös liliom írta...

Köszönöm rímekbe vésett hozzászólásodat, Kedves Magdika! Olyan csodásnak sikerült...és milyen igaz, "mennyivel szebb, ha valaki szeret"!:)
Kívánom, hogy alkotásaid öröme kísérjen egész életeden át, s mi, olvasóid pedig csendben gyönyörködünk a belőled születő csodákban. Köszönöm megtisztelő látogatásodat!:)

Ölellek igaz szeretettel: Daniela