2010. február 28., vasárnap

Megszólítlak

Megszólítlak némán minden éjszaka.

Vigyázva, meg ne zavarjam álmodat,

és érzem, válaszolsz, szólítlak újra.

Jó így, és megtagadom a józan észt:

a tudás felett ítél a vágy, merész,

amit tagad a tudás, a léleké

a döntés: kapcsolatok az éteren

át, és bár árnyat vet a kétkedés, remélt

derűs álmom elé; a kóbor reményt

elűzni késztet így, és elfogadni

az ébrenlétben, már rám szabott valót,

hozzád enged a kegyes éjszaka, és

emlékeddel álomba fogad a csönd.


Szeitz János

Nincsenek megjegyzések: