2010. február 28., vasárnap

Ma éjjel...

Ma éjjel kitárta ablakát egy álom:

keringve szálldogált a sötét égen át,

majd megpihent a vágyak csöndes rejtekében,

s ölébe vette lágyan szívem zsarnokát.


Bennem még bőszen dúlt a múlt vad haragja:

- mint törvénynek be nem tartott akaratja -

romboltam hitet, szerelmet, Sorsot tagadva

- láncra verve vártam a béke hű szavát.


Ma éjjel ráhullott lelkemre egy álom,

elcsendesítve dühös dacom vad szelét;

(régóta tart már, hogy a magány útját járom,

s hagyom, hogy életem a bánat tépje szét)


Ma ölében ringatott egy édes álom,

s kérdő sóhajomra hajlott egy felelet:

„Könnyekbe bújva ne várj soha kacagásra!

Ölelni Fényt csak szabad lélekkel lehet.”


Arany-Tóth Katalin

Nincsenek megjegyzések: