2010. február 21., vasárnap

A lopakodó éjszaka

Az éjpók szorgoskodik már az égen,

Lopakodik a fekete éjszaka,

Sötét hálót fon a felhők közt félszegen,

És kacsintgat a csillagok fényhada.


Messze egy szomorúfűz búsan mesél,

Mosolyogva hallgatja az öreg hold,

A távolból hársfa illatot hoz a szél,

Körbefog, és védelmezőn ránk hajol.


Álmok szárnyán indul útjára a kéj,

Suttognak már a szerelmes sóhajok,

Fellobban valahol a forró szenvedély,


S nevetve integetnek az óhajok.

Majd a lassan úszó, fodros fellegekre,

Ismét mély, csendes álmot szór az este.


Lakatos Zsuzsa

Nincsenek megjegyzések: