2010. február 28., vasárnap

...ha hallom

Tenyered ma oly forrón lükteti hevét

könnyeid marták jelüket belé az imént

s elgurultak lásd a padló résein át

lefelé, hová minden menekülőt hajt a vágy…


Felébredni vágyom, rád kiáltok, szólj hát!

Meséld tovább regénk, mit ígért sok ábránd?

Gyémánttá csiszolódik lásd zafír pillantásod

elfolynak a drágakövek, s fájdalmad rázárod…


Megriaszt egy árnyék, átosont s még itt jár

érzem minden napban mézes arzénszagát,

bőröd óvó rejteke majd felissza a mérget

rám simuló barkaágként vigyázod az éjem…


Igaz volt vagy álom? s a tükör csak nevet,

párabölcső szülte cseppek képpé rendeződnek,

ott látom a mosolyt, az első perc örökét

és zamat-ízű éjeink szerelmes gyönyörét…


Átkarolja az est égszín szeretőjét

homlokára csókolja csillagarcok fényét,

s remegő szívvel szakad sóhajom,

ha hallom érkező lépteid a hálószoba padlón…

Moha

4 megjegyzés:

Prédikátor írta...

Ezt nem hagyhattam szó nélkül, annyira mélyen megérint szavaid, minden szó, egy kép, mi csodás filmé áll össze, már gondolatomban is a szavak képkockái peregnek. Csodás lélek vagy, ki lehetsz? Nem tudom, de felsőbb erő él benned.

Névtelen írta...

Vitatkoznék önnel kedves Prédikátor. A Moha nick alatti bejegyzések, úgy két hónapra visszaolvasva ezt is beleértve, versnek aligha nevezhető alanyi megnyilatkozások, amik egy elmúlt szerelem iránti makacs ragaszkodásból fakadnak. Ezt én nem tartom felsőbb erőnek, sokkal inkább egy buta férfi szánalmas érzésének és gondolatának. Ha a nő menni akar, akkor megy. Amelyik férfi ezt nem érti az buta és szánni való, még akkor is ha ezt versszerűségekbe önti. alcazar

Moha írta...

Kedves Prédikátor, köszönöm, hogy tudhattam, itt voltál, és olvastál...igazán megtisztelő, hogy beengedted lelkedbe a mélyemben gyökerező gondolatokat, remélem, kiérdemlem valaha ezt a mélységes bizalmat és őszinteséget. Legyen békés napod, hálás vagyok elhintett szavaidért!
Moha

Moha írta...

Tisztelt Alcazar, nem vagyok költő, nem is hiszem magamról...én csak megírom, ami kinyílik bennem, de nem vagyok kötelező olvasmány, se ajánlott irodalom, szemed fusson tovább, ha olyat látsz leírva, ami elborzaszt...én örülök, hogy van, aki érti a mondanivalómat és ugyanazt az érzést érzi át, amelyről írni próbáltam...aki pedig nem érti miről írok, annak úgyis hiába magyaráznám, nincs is szándékomban, a saját gondolataim nem szorulnak magyarázatra, de félremagyarázatra sem, ha Benned ez a kép elakult ki a szavaimról, elnézésedet kérem, mert nagyon nem tudtam Neked átadni a megírt tartalmat. Neked is további szép napot kívánok, és köszönöm megosztott gondolataidat.
Moha