2010. február 13., szombat

Egy kósza hírre

Te nem lehetsz soha a másé,

Enyém minden tekinteted,

Kész veszteségem egy sugár is,

Ha azt másra fecséreled.

Hajad minden kis drága szála

Az én örök tulajdonom,

Ha valaki fehér kezedhez ér,

A mennyben is bevádolom.


Te nem lehetsz soha a másé,

hazugság amit mondanak,

E hírt az ősz, e rongyba járó

Bukott angyal suttogja csak,

Hogy szívem s a rét virágait,

Kik annyiszor láttak Veled,

Most ezzel a méregbe mártott

Nyilával ekként verje meg.


Te nem lehetsz soha a másé,

Megöl e kétes pillanat,

Látlak fehéren, roskadozva

Menyasszony koszorú alatt.

Én nem vagyok ott esküvődön,

Csak a tömeg suttog, nevet,

S TE reszketsz, mert e suttogásból

Kihallod az én nevemet,


Én nem vagyok ott esküvődön,

Csak a tömeg vár és figyel,

Meg tán - szívem helyett - a

Templom, titokzatos mély öblivel.

S mikor az IGEN-t mondanád,

Bár alig-alig, hogy hallik az,

Felzeng nagy, íves boltozata,

S rá morogja: NEM IGAZ !



Szabolcska Mihály

Nincsenek megjegyzések: