2010. február 21., vasárnap

Csukott szemmel

Kattan a zár, nyílik egy más-kor

léptek nehéz zaja döng

végtelen folyosókon,

mint üveg alá zárt idő

fordul magába újra és újra…

szomjam szavadtól csitul

csókodtól enyhül lázam

támasztja hátam a sok megunt

és kiközösített emlék.

Megfordított paplan hűvösével

takargatom az éj

magányát, nyirkos tenyerem

simít helyet ráncos lepedőn

csekély fény olvad az ágyra

míg zsarnok szavak kérdőn

firkálják jeleiket a falra.

Utcán suhanó rongyos életek

törnek utat valami jobb felé

törött kirakatok biztonsági üvege

pókhálóba zúzva várja kezét

a gondoskodásba bugyolált rendnek

a sarokban hangtalan üvölt

a rettegés… megszelídítenek

a füstből fújt körök.

Szád széléről lepergő csendes szitok

kaparja torkom - még emlékszem-

hasonult színes álmok

felezték a bekebelezhető csendet.

Akartam, pedig elég lett volna kívánni

szavak nélkül, csukott szemmel

kívántam mikor nem volt elég akarni

sosem fordultam feléd sebeimmel

pedig tudom, nélküled nincs csak a Semmi.


Brada Ági

Nincsenek megjegyzések: