2010. február 21., vasárnap

Búcsú

Sokszor vissza-vissza idézlek

Egy percre s megint búcsúzom.

Lelki szemeimmel tovább nem nézlek,

S megyek tovább a régi úton.


Mégis jó volt ami volt

Megfogni egymás kezét.

S elnézni, hogy mosolyog

Szemeidbe a csillagos ég.


Hallgatni éneklő csacsogásod

Míg szemem édes kis szádra tapad

Ahonnan üde kacagásod

Ömlött, mint a fürge patak.


Elbúcsúztunk, de nem örökre,

Gondolj reám, Isten veled!

Olykor majd meg-megremeg ajkam,

Ha meghallom nevedet.


E vers néhány hang lágy üteme

Megrezdül majd szívemen,

Mert úgy érzem már

Nem vagy nékem idegen...


Szender Béla

Nincsenek megjegyzések: