2010. február 13., szombat

Álmodj velem

Álmodj velem

Halvány szégyenpírral

köszönt rám a hajnal,

még él az álom pilláim ölén.

Ágymeleg titkom

féltve őrzöm, nem

tudhat róla más,

csak én.


Ébredez mellettem

a szekrény, a szék,

a lenge függöny

átszűri a gyenge fényt,

már látni vélem tested

szép sziluettjét,

ahogy alszol,

ahogy átölel a mély.


Hozzád bújok,

meleg puhaságod

úgy hív, úgy simogat,

halk szuszogásodba

ringatom édes

vágytól szép

kínomat.


Megrezzensz,

s ölelő karjaim

már fonódnak köréd,

mondanám, ajkamon

ott ül a néma kéj.

Ne félj, csak én vagyok,

ki a csend fülébe suttogok.

Érzésekből szőtt,

szavak nélküli világ.

Csak álmodd az életet

velem tovább.


Ferenczy Klára

Nincsenek megjegyzések: