2010. február 13., szombat

Add a kezed!


Add a kezed, Édes, nézd hogy alkonyul

aranytóba süllyed a liget pereme,

köréje a felhők hódolata gyúl

és egyre csak duzzad ifjúi ereje.


Add a kezed, Édes, nézd, hogy arcot ölt

majd esőre hajlik a titokzatos ég,

meglebbenti fátylát a párás, téli köd,

amikor földre hull a muzsika-beszéd.


Add a kezed, Édes, nézd az áldott varázst

a természet kitárja kőkemény szívét,

a kín-örvény felett, mint hű vigasztalás

a sírószemű vihart időben űzi szét.


Add a kezed, Édes, nézd, a fák alatt,

a hold iramló árnya bújócskázni hív,

néma csöndre szór titkos aranyat

hevül, lendül, nevet, akár a gyermekszív.


Add a kezed, Édes, nézd szépmívű testét

ezeknek az áldott pillanatoknak,

a zománc-fényű pompát ajkaidról lesték,

ahonnan mindig csodák fakadnak.


1 megjegyzés:

hatlábú írta...

Drága Liliom, egyszer a napfény igaz csodát csókolt a Földre, aki egy verőfényes napon szembelibbent velem...ezek a szavak örökkön arra a pillanatra emlékeztetnek.