2009. július 25., szombat

Szellőszerelem

Jött a vihar, s fát tövestől tépett,

az út mentén sokáig haldokolt,

nem szórt rá a világ búcsúzó igéket,

az éj sem suttogott vigasztalót.


Testemből tépett ki egy éjjel

valami ismeretlen, titokzatos erő,

azóta keresve szállok a széllel

- talaját a fa -, hátha még belenő


valami simító, lágy szellőszerelembe,

és harmatot könnyez a hajnali ég...

De jó lenne élni kezeddel kezembe'

és szemedben látni a kelő napot még...


András

Nincsenek megjegyzések: