2008. augusztus 25., hétfő

Fényeink


Mint pályát elhagyó égitest
Zuhantam csak úgy a térben,
- céltalan -
A hold, s a csillagok alattam,
Akkor szólalt meg a dallam,
- fényesen -
Szívedből jött nagyon halkan,
De ereje végtelen.
- ölelésed -
Egyre jobban nyúlt felém,
Mikor a mély, oly közelbe ért.
- elértél -
Megtöltötted szívem önmagaddal,
Lettem ismét szárnyaló az égen.
- öröklétig -
E körben már nem vagyok magamban,
A fény a földre, belőlünk is érkezik.

Mirian

Nincsenek megjegyzések: