2008. július 20., vasárnap

Elképzelt elképzeltben elképzeltem

Nyirkos némaságú, esőverte
reggelemben elképzeltem...
hogy mit, az nem is fontos,
csak az, hogy a nap
rézsútosan pásztázta
növekvő árnyékodat és
addig táncolt arcodon,
míg meg nem láttalak.
Persze csak odabent,
az elképzeltben.
A dolgok szélein vadorzó
csapdáim láthatatlanok,
de ott - te észrevétlen
Érkező: mosolyodba
olvadhatok. Hogy ki vagy Te,
nem tudom, ki bontod
zárvatermő bizalmam
gránitos falait...De csitt!
Ne szólj! Hadd rejtselek el
még egy kicsit itt...

[...az elképzeltben...]

Mülléder Mária

Nincsenek megjegyzések: