2007. december 30., vasárnap

Csendes magányomban


Némán fekszem csendes magányomban.
Az asztalon az ünnep gyertyafényei világítanak. Inog a láng,a tükör többszörösen veri vissza a pislákoló fényeket.
Nem tudok aludni. Gondolataim gyorsvonat – sebességgel száguldoznak.
Érzéseimben – érzéseimet lapozgatom.
Meg ne tudd, milyen fájó gondolatok kavarognak bennem.
Üres az életem.
Újra és újra beleszédülök a gondolataimba, hajnalra várva figyelem magamat. A szállingózó hó csillog a gyertyafényben. Rebbenek, riadok az érzésekre.
Ingatag a lelkem – szakadékok felett imbolyog. Vakvágányra jutottam ismét.
Süllyedek egy mély világba, derengenek az emlékek.
És derengenek a gyertyafényben a tárgyak körvonalai.
Nincs új jövőm, a pihenőm már álmaimban sem érnek el.
Gyötrelmesek a riadt reggelek is. Próbálok közelíteni még maradék hitemmel.
Kérem az Istenemet, segítsen magamhoz újra visszatalálnom.
És segítsen újra RÁD lelnem.

Szomorúfűz

Nincsenek megjegyzések: